A futball történetének legnagyobb legendái közül sokan megtapasztalták, hogy a világbajnokság semmi máshoz nem tapasztalható kihívást jelent. Nem véletlenül: a vb különleges mentális terheléssel jár, a játékosok egy hosszú, kimerítő klubidény után érkeznek meg a tornára, ahol néhány mérkőzés alatt kell csúcsformába kerülniük, miközben az egész világ rájuk figyel. Nem meglepő, hogy a legnagyobb sztárok közül nem mindig sikerült megfelelni az elvárásoknak - írja a The Athletic.

Mexikó legutóbb 1986-ban volt vb-házigazda, és a torna sztárja az argentin Diego Maradona volt. Ő négy labdarúgó-világbajnokságon szerepelt. Mindenki leginkább a másodikra emlékszik 1986-ból, amikor rendkívüli magasságokba emelkedve vezette Argentínát a győzelemig, de az első keserű csalódással végződött (1982-ben kiállították Brazília ellen), a harmadik vb-jén 1990-ben ezüstérmet szerzett, a negyedik pedig 1994-ben az Egyesült Államokban szégyennel (doppingvétség miatt megbukott teszten) ért véget.

Zinédine Zidane három világbajnoksága hasonlóan vegyes képet mutat. Az első, 1998-ban hatalmas siker volt, amely a döntőben a Brazília ellen szerzett két góljával csúcsosodott ki, de ez is tartalmazott egy kiállítást és kétmeccses eltiltást egy ellenfél megtaposása miatt. A másodikon sérülés miatt csupán az utolsó csoportmérkőzésen tudott játszani, miközben a franciák szégyenszemre nem tudtak továbbjutni az egyenes kieséses szakaszba. A harmadik, 2006-os viadalon pedig hiába volt ott a brazilok elleni káprázatos játéka, szinte mindenki arra emlékszik, hogy a döntőben lefejelte Marco Materazzit, s így kiállítással búcsúzott a vb-től, valamint a labdarúgástól.

Cristiano Ronaldo a Bajnokok Ligája és a nemzetközi futball történetének legeredményesebb gólszerzője, s bár már a hatodik világbajnokságán szerepel Portugáliával 41 évesen, a korábbi öt torna frusztrációját továbbra is magával cipeli. Lionel Messi sokáig hasonló cipőben járt, neki ötödik nekifutásra sikerült felérni a csúcsra Argentínával, ám az addig vezető út sok-sok csalódással volt kikövezve.

Marco van Basten, Luís Figo és Zlatan Ibrahimovic soha nem szerzett gólt világbajnokságon. Wayne Rooney világbajnoki történetére sokkal inkább egy kiállítás emlékeztet, mint az az egy gól, amit három tornán szerzett az angol válogatottban.

Frank Lampard több mint 300 gólt szerzett középpályásként klubjaiban és a válogatottban, de egyik világbajnokságán sem volt eredményes. Ebben jelentős balszerencse is szerepet játszott — nem vették észre, hogy a 2010-es tornán a Németország elleni lövése áthaladt a gólvonalon —, de ő maga is beszélt arról, milyen nehéz világbajnokságon játszani: nem feltétlenül a színvonal, hanem a nyomás miatt, amely egy kevésbé összeszokott csapatban éri az embert.

Az olimpiai sportolók négy évet töltenek azzal, hogy elérjék a csúcsformát. Az európai futballisták számára a világbajnokság a klubidény végére „van ráerőltetve”, amikor mentálisan és fizikailag is fáradtak már.

Ez az, ami miatt ez a világbajnokság annyira szokatlan. A sportág legnagyobb sztárjai a korábban megszokottakkal ellentétben valóban a világbajnokság legfényesebb csillagai.

Lionel Messi és Kylian Mbappé egyaránt hat gólt szerzett, és nemcsak az Aranycipőért, hanem a torna legjobb játékosának járó Aranylabdáért is versenyben vannak. Közvetlen mögöttük Harry Kane és Erling Haaland öt-öt találattal áll, míg az aranylabdás Ousmane Dembélé, valamint Vinícius Júnior négy gólig jutott. Cristiano Ronaldo ugyan nehezebb tornát fut, de így is kétszer betalált, Jude Bellingham, Mohamed Szalah, Luis Díaz és Lamine Yamal szintén eredményes volt már, Michael Olise pedig ugyan még nem szerzett gólt, de öt gólpasszával a francia válogatott egyik legfontosabb embere.

A legnagyobb különbséget azonban nem pusztán a statisztikák jelentik, hanem az, hogy a klasszisok a döntő pillanatokban vállalják magukra a felelősséget. Ennek egyik legjobb példája Harry Kane teljesítménye volt a Kongói DK ellen. Az angol csapat hátrányba került, és amikor igazán szükség volt egy vezérre, a Bayern München csatára előbb fejjel egyenlített, majd a 86. percben bombagóllal eldöntötte a mérkőzést.

A lefújás utáni interjúban Kane azt mondta a BBC-nek, hogy a csapattal előre beszéltek az úgynevezett „hősi pillanatokról”.  

– Bárki vagy bármi lehet – én, Jordan Pickford védése, a védők blokkolása; bárki. És nekem ma ez jutott.

A nagy tornákon a nyomás alatti teljesítés Kane számára nem új.

Ami szokatlan, az az, hogy ennyi sztár egyszerre teljesít jól.

A 2010-es világbajnokságon Messi, Ronaldo, Fernando Torres, Didier Drogba, Kaká, Wayne Rooney és Ibrahimovic – az Aranylabda-szavazás legjobb tizenegy játékosából hét – összesen két gólt szerzett. Ez egy rendkívül gyenge torna volt a sztárok teljesítménye szempontjából. 2006-ban pedig az egyetlen játékos, aki három gólnál többet szerzett, Miroslav Klose volt, aki klubszinten nem tartozott az igazán nagy legendák közé.

A nyilvánvaló kitétel az, hogy ez a torna összességében gólgazdagabb – 2,94 gól/meccs, szemben a 2022-es 2,69-cel és a 2010-es 2,27-tel –, és a kibővített, 48 csapatos lebonyolítás miatt a mezőny minősége részben felhígult.

Igaz, ez nem feltétlenül támpont: Messi gólt szerzett Jordánia ellen (FIFA-ranglista 73.), de háromszor Algériának (29.), kétszer pedig Ausztriának (23.) is betalált. Mbappé kétszer volt eredményes Irak (63.) ellen, de Szenegál (18.) és Svédország (37.) kapuját is kétszer vette be. Kane egyszer Panama (44.) és kétszer a Kongói DK (41.) ellen ünnepelhetett, de Horvátország (13.) ellen is duplázott. A bővítés tehát tényező, de több „kisebb” csapat is remek védekezést mutat, illetve mutatott be: a Zöld-foki-szigetek Spanyolország ellen, a Kongói DK Portugália, majd Anglia ellen, Curacao Ecuador ellen, és még sorolhatnánk. A gólok száma nem csak a gyengébb csapatok ellen nőtt.

A legnagyobb különbség, hogy a sztárjátékosok fizikailag és mentálisan is sokkal jobb állapotban érkeztek. A modern sporttudomány, a táplálkozás, a regeneráció és az egyéni felkészítés ma már sokkal magasabb szinten működik, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Messi és Kane tudatos felkészüléséről korábban több elemzés is megjelent, míg Mbappé – aki a 2024-es Eb-n fáradtnak tűnt – most karrierje egyik legjobb formáját mutatja.

A továbbiakban még komolyabb tesztek várnak rájuk: Kane-nek például a mexikóvárosi hőséggel és magassággal kell megküzdenie, míg Haaland vagy Vinícius Júnior biztosan búcsúzik a Norvégia–Brazília nyolcaddöntő után.

A modern futball egyre inkább a rendszerekről, a szervezettségről és a kollektíváról szól. A legnagyobb játékosoktól is azt várják el, hogy saját ragyogásukat a csapat érdekeinek rendeljék alá. A világbajnokság azonban mindig is más volt. Ez az a színpad, ahol a legnagyobb egyéniségeknek kell eldönteniük a legfontosabb mérkőzéseket.

Éppen ezért különleges ez a torna. Nem egyetlen klasszis emelkedik ki, hanem szinte valamennyi, akitől ezt várni lehetett. Messi, Mbappé, Kane, Haaland vagy Dembélé nemcsak a góllövőlistán állnak előkelő helyen, a játékukkal is kiemelkednek. Ritkán fordul elő, hogy ennyi világklasszis egyszerre hozza a legjobb formáját a sportág legnagyobb színpadán, de ez most egy olyan alkalom, amikor a futball legnagyobb csillagai egyszerre ragyogják be a világbajnokságot.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!