Bár az Armando Christian Pérez néven született kubai származású amerikai énekes, Pitbull a Mr. Worldwide becenévre is hallgat és már a 12. turnéját tapossa, pályafutása során eddig egyszer sem fordult meg Magyarországon – pedig magyar rajongója akad bőven. Karrierje elején egyébként még Mr. 305-ként mutatkozott be – ami szülővárosa, Miami körzetszámára utalt –, ám azzal párhuzamosan, hogy a világ számtalan pontján felfigyeltek rá, végül a Mr. Worldwide becenevet ragasztotta magára és tette egész imázsa részévé. Ez egy tudatos folyamat volt, hiszen egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, a megnevezés azt jelképezi számára, hogy ugyan Miamiból indult, de a zenéje az egész világhoz szól. Dalaiban gyakorta el is hangzik a Mr. Worldwide becenév, ahogy a szintén védjegyévé vált „Dale!” felkiáltás is, ami mára mémmé nőtte ki magát.

Pitbull egyébként a kétezres évek eleje óta van jelen a zeneiparban, M.I.A.M.I. néven jelent meg legelső lemeze 2004-ben – amelyen már együtt dolgozott az I'm Back turné előzenekaraként fellépő Lil Jonnal –, de az igazi áttörést a 2009-es Pitbull Starring in Rebelutionnel érte el (rajta olyan dalokkal, mint a Hotel Room Service vagy az I Know You Want Me (Calle Ocho)), amelyet követően már szinte minden albumán találni olyan szerzeményeket, amik óriási világslágerek lettek. A teljesség igénye nélkül említenénk itt a Give Me Everything (ft. Ne-Yo, Afrojack and Nayer), a Rain Over Me (ft. Marc Anthony), az International Love (ft. Chris Brown), a Don't Stop the Party (ft. TJR), a Feel This Moment (ft. Christina Aguilera) vagy a Fireball (ft. John Ryan) dalokat, amik mára a házibulik és a retró partik kötelező elemeivé váltak, és amelyeket nézve hamar feltűnhet, hány vendégelőadóval dolgozik a kezdetek óta. 

Sőt, azok a számok érték el a legnagyobb sikert, amelyeknél egy másik, hozzá hasonlóan ismert előadó működött közre. Hogy számszerűsítsük, a stúdióalbumait nézve körülbelül húsz dal van, amin kizárólag az ő hangja hallható, és közel 150-re tehető azok száma, amelyek esetében kollaborációról van szó. Már nem mintha okunk lenne a panaszra, mert a kétezres években sok fiatal zenei ízlését határozták meg ezek a dalok – ideértve magamat is –, de Pitbullnak köszönhetően tanulhattunk meg négyig elszámolni spanyolul is: „Uno, dos, tres, cuatro”, ahogy az az I Know You Want Me (Calle Ocho) című, azóta már-már klubhimnusszá vált dalban hallható. 

Talán akadnak még rajtam kívül páran, akik korábban aktívan nyomon követték Pitbull pályafutását, de mára úgy vélik, az a tudás, amit az előadóval kapcsolatban szedtek magukra, az idők folyamán elsikkadt. Ezzel a mentalitással indítottam el a koncert napján ráhangolódásképp azt az Apple Music-os lejátszási listát is, amelyen az I'm Back turné setlistjének dalai szerepelnek – minimális változtatásokkal körülbelül 25-30 szám csendült fel a budapesti koncertet megelőző fellépéseken –, és hamar kiderült, hogy az emlékfoszlányok előretörésével még a dalszövegek is elő tudtak mászni az agyam valamelyik hátsó zugából. A jelenleg reneszánszát élő előadóra egyébként a mostani ifjú generáció is rálelt, így kifejezetten széles skálán mozognak azon korosztályok, akikhez eljut. 

Igen hamar el is kapkodták a jegyeket a július 21-i, budapesti Puskás Arénában tartott koncertre, ezért megtoldották még egy dátummal, így Pitbull november 24-én ismét a magyar fővárosba érkezik. És akkor még nem beszéltünk arról a nemzetközi gyakorlatról, hogy a rajongók kopaszsapkát, inget, nyakkendőt, szakállat és napszemüveget öltenek magukra világszerte az előadó koncertjein – nemrég, a július 10-i londoni állomáson Guinness-rekordot is döntöttek, ahol 69 999 néző közül 22 141 rajongó öltözött Pitbullnak. Az viszont kérdéses volt, hogy az egyébként többnyire visszafogottan bulizó magyar közönség kapható-e efféle őrültségre, és Pitbull ki tudja-e mozgatni őket a komfortzónájukból. 

És igen, sikerült! 

A választ az előbb feltett kérdésre már az arénához menet megkaptam, ugyanis ellepték a Puskás Aréna környékét az ingbe és nyakkendőbe, valamint kopaszsapkába és szemüvegbe öltözött rajongók – köztük sok külföldi –, akik felragasztott vagy éppen filccel rajzolt szakállat is viseltek. Ha tippelnem kéne, nagyobb arányban voltak azok, akik Pitbullnak öltöztek, így inkább az érezhette különcnek magát, aki nem így tett. Akadt olyan is, aki filccel a Mr. Világszéles feliratot írta a vállára – utalva a Mr. Worldwide-ra –, mások plakátokkal készültek, sőt, a kopaszsapkára is kreatív megoldásokkal szolgáltak – mondjuk alapozóval összekent zacskót tekertek a fejükre, ami hasonló látványként szolgált.  

A hazai közönségnek egyébként a 17 órás kapunyitást követően még jócskán kellett várnia Pitbull megérkezéséig, mivel előbb körülbelül fél nyolctól Globalization Dj, nyolctól Lil Jon, 20:50-től pedig egy újabb lemezlovas, DJ LAZ következett, aki a hivatalos menetrend szerint egészen a kubai fenegyerek színpadra lépéséig, azaz 21:15-ig játszott. Ha a két, bemelegítésként lemezt pörgető dj-ről nem is, Lil Jonról mindenképp érdemes ejteni néhány szót, ugyanis ő az az előadó, aki Pitbull karrierét már a nulladik perctől nyomon követi, és hozzájárult ahhoz a klubhangzáshoz is, amit végül a dalainak kölcsönöztek. Nem mellesleg az amerikai hiphop egyik meghatározó producere, aki egyben a crunk műfaj egyik megteremtője is volt. Usherrel közreműködve készítették el a Grammy-díjas Yeah!-t, illetve a DJ Snake-kel közösen készített Turn Down for Whatot – ha másról nem, a védjegyévé vált „Yeah!”, „What?!”, „Okay!” bekiabálásairól még inkább beazonosítható. 

Egyébként az egész estét a 2000-es évek dalainak szentelték, így Globalization Dj, Lil Jon és DJ Laz is olyan számokat húzott elő a kalapból, amiket mind ismerünk – akár Eminem Lose Yourselfét, Luis Fonsi Danza Kuduróját vagy a Black Eyed Peas Pump Itját –, illetve látványvilágban is ez köszönt vissza a képernyőről. Már az ő fellépésük alatt olyan hangulat uralkodott el az arénában, amit itthon ritkán lehet megtapasztalni. Már több koncertkritikában is megfogalmaztam, hogy a magyar közönség nem feltétlen tudja elengedni magát az arénás koncerteken. Popcornt és pizzát esznek, az ülőhelyükről pedig semmi pénzért nem állnának fel, Pitbull esetében azonban ez egyáltalán nem így alakult. Bár állóhelyen voltam, körbenézve az arénában jól lehetett látni, hogy minden szektorban állva buliztak a nézők. Sőt, akkora hangerővel énekelt a közönség, hogy rémisztő lehetett kívülről hallani.

Lil Jon nem okozott csalódást

Közvetlenül Pitbull előtt DJ Laz melegítette be rövid ideig a közönséget, őt megelőzően pedig Lil Jon, aki először járt nálunk. Kifejezetten sokat kommunikált a nézőkkel, köztük beszélt év elején elvesztett fiáról, Nathan Smith-ről. Elmondása szerint nagy lelkierőre volt szükség ahhoz, hogy most itt lehessen. Ahogy azt is ki kell emelni, mennyire könnyen szót értett a rajongókkal, akik minden rezdülésére azonnal reagáltak. Tulajdonképpen kérhetett bármit tőlük, megtették – akár azt is el tudom képzelni, hogy Lil Jon önálló show-val térjen vissza valamikor, mert igény vélhetően lenne rá. 

Dicséret illeti a szervezőket is, mivel az előre kiírt menetrendhez híven az összes előadó betartotta az idősávokat, így Pitbull is szinte percre pontosan 21:15-kor kezdett. A zenekara egy emelvényen kapott helyett, köztük a dobosa, a kongadobosa, két gitárosa, egy szaxofonosa, billentyűse és DJ-je – meg a hat táncos. A vizualitást tekintve sem aprózták el, két oldalsó kijelzőn futott az élőkép, illetve a felső karéj szintje felett is kisebbeken. Ahogy a bandatagok mögött is volt három képernyő, két keskenyebb és egy szélesebb középen. Sőt, a fejük felett lógó, egyébként reflektorokkal telerakott három platform elülső oldalán is volt egy-egy belőlük, valamint a DJ pult elején, és az összes képernyő teljesen összehangoltan működött. Hol dalszövegek, máskor Miami utcái, kliprészletek, egy Föld gömb jelent meg rajtuk – hiszen Mr. Worldwide-ról van szó –, vagy éppen egy Pitbullt ábrázoló pénzérme, azaz Pitcoin. 

Csak egy faj létezik, az ember

Már nem mintha a dalok ereje ne lenne elég, de ez a fajta vizuális megtámogatás is kellett ahhoz, hogy teljesnek érződjön a produkció – bár a sok inger miatt nem is feltétlen lehetett minden részletre fókuszálni. Nem is beszélve a forró táncot lejtő hat táncoslányról, akiket nézve nem lepődnénk meg, ha egyesek elpirultak volna, ahogy vérbeli latinaként rázták a feneküket, mintha az életük múlna rajta. Pitbull is úgy tekerte a csípőjét, hogy azt sokan megirigyelnék, és igazi showmanként bírta szóra a tömeget a színpadon. A dalok között sokszor megragadta a lehetőséget, hogy szóljon a közönséghez – a köszi és az egészségedre magyar szavakat is megtanulta. 

A zene összehozza az embereket. A zene egyetemes nyelv. Arra emlékeztet bennünket, hogy bármi is legyen az, amit az édesapád tanított neked, vagy bárhonnan is jössz – legyen szó hitvallásról vagy kultúráról –, mindannyian ugyanazt a vért ontjuk, és ugyanazt a levegőt lélegezzük be. A zene bejárja az egész világot. Megmutatja nekem, hogy csak egyetlen faj létezik, és az az emberi faj

– mondta. 

Míg egy másik felszólalása alkalmával azt fejtette ki, miket tart az élet legfontosabb dolgainak. „Tudjátok, mi győzi le a terrorizmust és a gyűlöletet? Az első és legnagyobb erő az életben, a szeretet. A gyűlöletet nem lehet újabb gyűlölettel legyőzni. A szeretet mindig felülkerekedik. Tudom, hogy a mai világban könnyű bántani másokat. Könnyű gyűlölni. Szeretni viszont nehéz – ezt megértem. Ha ma több szeretet lenne a világban, a problémák felével sem kellene megküzdenünk. Amikor ma este elmentek innen, szeressetek jobban” – jegyezte meg, hozzátéve: „A második legértékesebb dolog az életben az idő. Sokan azt hiszik, hogy a pénz a legfontosabb. Mások szerint a fotók, a megtekintések, a lájkok vagy a hírnév számít. Pedig az idő a legértékesebb dolog az életben. A legnagyobb tiszteletlenség, amit valaki elkövethet veled szemben, az az, ha pazarolja az idődet. És a legnagyobb tiszteletlenség, amit saját magaddal szemben elkövethetsz, az az, ha te magad pazarolod az idődet”.

Azt üzenem a ma este itt lévő fiataloknak: ne hagyjátok, hogy a technológia irányítson benneteket. Ne hagyjátok, hogy ezek az alkalmazások és közösségi oldalak elrabolják az időtöket. Inkább ti használjátok őket, ne ők használjanak benneteket. Tanuljátok meg, hogyan éljetek bölcsen ebben az új világban. És végül a harmadik legfontosabb dolog az életben: amikor megvan bennetek a szeretet, és értékelitek az időtöket, akkor megtaláljátok a módját, hogy olyan életet éljetek, amilyet valóban szeretnétek. Ahogy mindig mondom: ne hagyd, hogy az élet irányítson, te irányítsd az életedet.

Pitbull egyébként szinte minden dal után elégedetten, mosollyal az arcán pásztázta a tömeget, beszívva a közönségtől kapott szeretetet. Néhány számot követően olykor le is vonult a színpadról, hogy egy közbülső szegmens részeként ismét a 2000-es évek egyéb slágereié legyen a főszerep. Ezt az időt arra használta, hogy magára kapott egy másik színű zakót – a fekete mellett fehér és vörös is volt rajta, illetve cowboy felszerelést is magára öltött. Futószalagon szállította nekünk a slágereket, ám jelentősen eltért a budapesti állomás setlistje a korábbiakétól, így hiába követte az ember, melyik szám következhet, többnyire meglepetés volt – ahhoz viszont adott némi támpontot, hogy mely dalokból válogatnak.

Felcsendült többek között a Don't Stop the Party, a Hotel Room Service, a Rain Over Me, a Timber, az On the Floor, a Give Me Everything és a Fireball is. És annak ellenére, hogy a hazai közönség talán az elmúlt egy évben nem élvezett annyira koncertet, mint Pitbullét, elhallgattuk volna még egy darabig, mivel pusztán másfél órás menetidő jutott a koncertre. Egy arénás koncert többnyire két órától szokott kezdődni, és biztosan nem arról lehet szó, hogy ne lenne elég slágere. Bár kérdéses, mennyire bírták volna szusszal a rajongók, akik Pitbullal egyetemben ezúttal tényleg kitettek magukért. Tartsák is meg jószokásukat. 

(Borítókép: Pitbull koncert BUdapesten 2026. július 21-én. Fotó: Németh Kata / Index)