Ne hagyjuk a polcon porosodni a régi lemezeket! Érdemes átnézni a gyűjteményt, hiszen könnyen lehet, hogy van köztük olyan darab, ami kincset ér.

Eladás előtt fontos szakember segítségét kérni az értékbecsléshez. Érdeklődjünk lemezboltoknál vagy gyűjtőknél, mert nagyobb mennyiségnél sok helyen segítenek az állapotfelmérésben és az árazásban.

A vastagabb, 180 grammos bakelitek gyakran jobb minőségűek és keresettebbek, mint a 120-150 grammos darabok, de az állapot és a ritkaság is fontos tényező. A rock, metál, jazz, blues általában népszerűbb a gyűjtők körében, míg a klasszikus zene, opera iránt kisebb a kereslet.

A hanglemezek legnagyobb ellensége a port. A szennyeződéseket szénszálas antisztatikus lemeztisztító kefével távolítsuk el, majd speciális tisztító folyadékkal tisztítsuk meg. Ha a régi, belső papírborító sérült vagy koszos, cseréljük le egy új, antisztatikus tasakra.

Több darab eladása esetén nem szükséges minden darabot külön lefényképezni. Rakjunk ki 10-20 lemezt egymás mellé, amin a borító is látható. A ritkább, értékesebb vagy különlegesebb kiadásokról készítsünk külön képet.

Keressünk gyűjtőket vagy felvásárlókat, akik házhoz jönnek, és személyesen mérik fel a gyűjteményt. Így egyszerűbb az eladás, és nem kell a csomagolással, postázással és szállítási költséggel foglalkoznunk.

Hirdessük meg a lemezeinket magyar és külföldi piactereken, valamint online bakelitgyűjtő csoportokban. Így sokkal több érdeklődőhöz juthatunk el, és a ritkább darabokért akár magasabb árat kaphatunk.

A lemezek állapotát rövid jelölésekkel szokták megadni. A leggyakoribbak: M (újszerű), NM (szinte új), VG (nagyon jó), G (jó) és F (tűrhető). Minél jobb állapotban van, annál többet érhet, ezért eladás előtt mindig nézzük át az állapotát.