„A vezetők gyakran nem látják, hogy a regeneráció hiánya nem egyszerű fáradtság, hanem egy teljes fiziológiai rendszer túlterhelődése” – hangsúlyozza Dr. Zopcsák László PhD (Sporttudományok Doktora), aki a modern teljesítménykutatás és az idegrendszeri kifáradás összefüggéseit vizsgálva a kiégés biológiai hátterét helyezi fókuszba. A szakember szerint a cégvezetői kiégés ma már nem pusztán pszichológiai jelenség, hanem komplex, testet, idegrendszert és hormonrendszert egyszerre érintő állapot.

A modern orvostudomány és sporttudomány szemléletében a regeneráció már nem csak pihenést jelent. A stressz ugyanis nem mentális állapot, hanem fiziológiai reakció.

A gondolatokból kőkemény biokémia lesz, a test és a lélek pedig nem két külön rendszer, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala.”

A pszicho-neuro-immuno-endokrinológiai (PNIE) modell szerint a tartós stressz egyszerre hat a hormonrendszerre, az immunrendszerre és az idegrendszerre. Ennek egyik kulcseleme a krónikusan emelkedett kortizolszint, amely felborítja a glükóz-anyagcserét, és hosszabb távon hozzájárulhat az inzulinrezisztencia, a zsigeri zsírfelhalmozódás (hasi elhízás) és egyéb metabolikus eltérések kialakulásához.

A zsigeri zsír azonban nem energiaraktár, hanem aktív endokrin szervként is működik, amely fenntart egy alacsony szintű, krónikus gyulladásos állapotot. Ez egy önfenntartó biológiai kör, ahol a stressz, az anyagcserezavar és a regeneráció hiánya egymást erősítik – és amelyből csak egy tudatos metabolikus újraprogramozással lehet kilépni.

A teljesítménykutatások egyik legfontosabb felismerése, hogy a kifáradás elsődlegesen nem izomszinten történik. „Az izom még vinne, de az idegrendszer egyfajta standby üzemmódba kapcsol” – mondja Zopcsák László. Ez a központi idegrendszeri kifáradás a mindennapokban koncentrációcsökkenésként, mentális ködként, döntési bizonytalanságként és motivációvesztésként jelenik meg. A probléma egyik kevésbé látható rétege az identitásszintű terhelés. Ha valaki kizárólag a teljesítményén keresztül határozza meg önmagát, az egy sérülékeny pszichológiai struktúrát hoz létre.

„Sok vezetőnél összemosódik a cég és a saját identitás, és amikor ez megbillen, azt identity rupture-ként élik meg.”  Ez a jelenség hosszú távon a kiégés egyik legerősebb előjelzője.

A megoldási irányok között a szakértő a „medical fitness” szemléletet emeli ki, amely nem általános alakformáló, vagy teljesítményfokozó edzésprogram, hanem egyénre szabott, orvosi és funkcionális állapotfelmérésre, laboreredményekre és életmódelemzésre épülő egészségfejlesztési rendszer. Ennek lényege, hogy nem a több edzés a cél, hanem a megfelelő terhelési dózis, amely illeszkedik az aktuális fiziológiai állapothoz. A komplex megközelítés része lehet a táplálkozás finomhangolása, az étrend-kiegészítés, valamint a stresszrendszer támogatása is.

A regeneráció kulcsa az idegrendszer egyensúlyának visszaállítása: a szimpatikus (teljesítményért felelős) és a paraszimpatikus (regenerációs) aktivitás közötti egyensúly helyreállítása.

„A légzés az egyetlen olyan vegetatív (autonóm) funkciónk, amely egyszerre automatikus és tudatosan is szabályozható. Éppen ezért a ritmusa és mélysége az a közvetlen híd, amellyel azonnal befolyásolni tudjuk a stresszválaszt, ezáltal a regeneráció és az idegrendszeri egyensúly visszaállításának egyik leghatékonyabb eszköze” – emeli ki a szakértő.

A légzőgyakorlatok és rövid mindfulness-technikák ezért alapvető eszközei a vezetői regenerációnak, u     gyanakkor a tartós idegrendszeri visszaállításhoz ennél többre van szükség.      Például olyan tevékenységekre is, amelyek teljesen kizökkentik az embert a teljesítménylogikából. Ilyen lehet a természetben végzett mozgás, egy kreatív vagy sportos hobbi, illetve bármilyen úgynevezett flow-élményt nyújtó tevékenység, amely teljes figyelmet igényel és átmenetileg megszakítja a mentális túlpörgést. Egyesek számára ezt egy erdei séta, SUP-on evezés, konditermi edzés vagy a nordic walking, mások számára akár a siklóernyőzés is jelentheti. A lényeg azonban mindig az, hogy a fókuszba ne a célok és eredmények öncélú hajszolása kerüljön, hanem a tudatos egészségfejlesztés és a valódi, idegrendszeri regeneráció.

A kiégéskutatások szerint a legnagyobb kockázat nem a túlmunka, hanem az, ha valaki nem tud kilépni a folyamatos teljesítményalapú működésből. A krónikus stressz ugyanis nem lineáris terhelés, hanem egy önfenntartó biológiai és pszichológiai állapot, amely fokozatosan épül fel.

Nem a több munka, hanem a tudatos regeneráció határozza meg a hosszú távú teljesítményt.”

A modern vezetői működésben így a regeneráció már nem kiegészítő elem, hanem stratégiai tényező: biológiai, pszichológiai és üzleti értelemben is. Így a kérdés ma már nem az, ki mennyit bír, hanem az, ki meddig képes fenntarthatóan működni –  anélkül, hogy közben saját rendszerét merítené ki.