Az arcrekonstrukció alapjául a marokkói Jebel Irhoud lelőhelyen feltárt maradványok szolgáltak. Az 1960-as években előkerült Irhoud 1 nevű koponyát kezdetben egy nagyjából 40 ezer éve élt neandervölgyi embernek tulajdonították. Később azonban, egy 2017-es vizsgálat során a kutatók megállapították, hogy a leletek valójában 315 ezer évesek, és a Homo sapienshez tartoznak. Ezek tehát fajunk legrégebbi ismert maradványai.

Mivel teljes arckoponya nem maradt fenn, a kutatók kénytelenek voltak több egyed leleteit felhasználni. Az Irhoud 1-ről készült képeket és videókat az ugyanabban a régészeti rétegben talált állkapocs- és fogtöredékek adataival ötvözték. Így jött létre a háromdimenziós koponyamodell.

A munkához egy mai felnőtt ember koponyájának CT-felvétele szolgált viszonyítási alapként. A digitális modellt addig formálták, amíg tökéletesen nem illeszkedett az ősi csontmaradványokhoz. Ezt követően felépítették rá az izmokat, a zsírszövetet és a bőrt. Ezek vastagságát mai, afrikai származású embereken végzett mérések alapján becsülték meg, az orr és az áll kialakításához pedig anatómiai sablonokat hívtak segítségül.

Az arc első változata egy szürkeárnyalatos, haj és arcszőrzet nélküli modell. Ez tisztán azt szemlélteti, hogy a csontokból és az anatómiai adatokból milyen vonásokra lehet következtetni.

A második változat már színes, ráadásul hajat és szakállt is kapott. Ezt a kutatók kifejezetten a nagyközönségnek szánták, hogy könnyebb legyen elképzelni az egykor élt embert a maradványok mögött. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a haj és a bőr színe csupán művészi kiegészítés, hiszen ezeket a tulajdonságokat a csontleletekből lehetetlen megállapítani.

A végeredmény tehát nem egy konkrét személy pontos arcképe. Inkább azt mutatja meg a fennmaradt csontok és a mai anatómiai adatok alapján, hogy nagyjából milyen lehetett korai őseink megjelenése.

A kutatás eredményeit a Heritage című folyóiratban ismertették.