A felfedezést a terep adottságai segítették elő. Hups egy térdműtét utáni lábadozás közben, kímélő útvonalat keresve vett észre egy szokatlan, háromujjú formációt a sziklás talajon. A helyszíni felmérést követően beigazolódott a gyanú: nem egyetlen izolált nyomról van szó, hanem egy összefüggő lábnyomsorról. Ez a tudomány számára mérföldkő, hiszen felnőtt T-rextől mindeddig csupán két különálló, elszigetelt lábnyomot dokumentáltak a világon – egyet Új-Mexikóban, egy másikat pedig Montanában – írja a National Geographic.

A részletes elemzések szerint a lelet négy nagyméretű, háromujjú lenyomatból áll, amelyek egy mintegy hét méteres szakaszon húzódnak végig. A nyomok mérete megerősíti a ragadozó monumentális alkatát: mindegyik nagyjából egy méter hosszú, szélességük pedig 60 és 80 centiméter között mozog. A lépések geometriája alapján a szakemberek megállapították, hogy két nyomot a jobb, kettőt pedig az állat bal lába hagyott hátra.

A lábnyomok a geológiailag kiemelkedően fontos Hell Creek formációból kerültek elő. A késő kréta időszakban a terület folyókkal, mocsarakkal és buja ártéri növényzettel borított vidék volt. Bár a finom üledék számos csontvázat megőrzött az utókornak, a lépésnyomok fosszilizációja rendkívül ritka folyamat:

• A sáros talajba mélyedő lábnyomokat finom szemcséjű homokkő töltötte fel.
• A talajvízből kiváló kalcium-karbonát az üledéket idővel ellenálló kőzetté cementálta.

Az évmilliók során a környező, puhább kőzetrétegek lekoptak, így a nyomok természetes kőzetöntvényként kerültek újra a felszínre.

A szakértők a tanulmányban megjegyzik, hogy formálisan nem jelenthető ki százszázalékos bizonyossággal a fajazonosság, mivel a felületek töredezettek, és kevés finom anatómiai részletet őriztek meg. Ugyanakkor a lenyomatok mérete, az ujjak jellegzetesen keskeny arányai, valamint a kőzetréteg kora kizárásos alapon arra utal, hogy a lépéseket egy felnőtt Tyrannosaurus rex tette.

A lábnyomsor vizsgálata közvetlen adatokat szolgáltathat a csúcsragadozó járásmódjáról, lépéshosszáról és valós mozgásdinamikájáról. A kutatók szerint továbbá a nyomok további feltárása a jövőben újabb részleteket fedhetne fel az állat anatómiájáról, a nyomok felett elhelyezkedő vastag meddőréteg elhordása azonban technikai és anyagi szempontból is komoly akadályt jelent, így a további ásatások esélye egyelőre bizonytalan.