A Global Challenges című tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmány készítői nem a pánikkeltésre utaztak, hanem arra keresték a választ, hogy mely nemzetek rendelkeznek a legnagyobb ellenálló képességgel a legdurvább egzisztenciális fenyegetésekkel szemben. A szakemberek a lehetséges katasztrófákat három fő kategóriába sorolták: a hirtelen napfénycsökkenéssel járó eseményekre, a globális infrastruktúra összeomlására és a biológiai vészhelyzetekre.

Az első csoportba az olyan katasztrófák tartoznak, amelyek során por és hamu zárja el a napfényt a bioszféra elől: egy totális atomháborút követő nukleáris tél, szupervulkánok ébredése vagy nagyobb meteoritok becsapódása. A kutatók szerint ebben a helyzetben a bolygó északi féltekéje szinte azonnal élhetetlenné válna, a túlélési esélyek pedig drasztikusan a déli féltekén növekednének meg, ahol nincsenek atomhatalmak, kevesebb az aktív vulkán, és a mezőgazdasági termelési szezon is jóval hosszabb.

Ebben a kategóriában Ausztrália végzett az élen, a kontinentális méretű ország ugyanis messze távol esik a fő geopolitikai konfliktuszónáktól és az atomhatalmaktól. Hatalmas, ritkán lakott belső területei ideális menedéket nyújtanak egy esetleges cunamihullám vagy becsapódási hullám elől, miközben önellátó élelmiszertermelése, kiterjedt erdőségei, valamint stabil szén- és gázinfrastruktúrája révén a napfénymentes, zord időszakokban is képes lenne biztosítani az alapvető energia- és tápanyag-ellátást. Ausztrália mögött ezen a téren Új-Zéland, Argentína és Brazília ért még el viszonylag jó eredményeket.

A második forgatókönyv a digitális társadalom gerincét jelentő technológiai hálózatok összeomlását vizsgálta – legyen szó masszív geomágneses napviharokról, nagy magasságban felrobbantott elektromágneses impulzusfegyverekről (röviden EMP-kről) vagy mindent lebénító kiberháborúról. Ebben a helyzetben a magasan digitalizált, bonyolult ellátási láncokra támaszkodó országok szenvednék el a legsúlyosabb csapást. Az északi félteke ráadásul a földrajzi fekvése és a műholdfüggősége miatt sokkal kiszolgáltatottabb a napkitöréseknek. A mezőgazdaságban azok a térségek maradnának működőképesek, amelyek kevésbé függnek az ipari műtrágyáktól és növényvédő szerektől – a kistermelők és a biogazdaságok gyorsabban alkalmazkodnának a hirtelen összeomláshoz.

A tanulmány szerint az ipari bázissal és komoly élelmiszertermeléssel rendelkező Ausztrália és Új-Zéland párosa itt is az élen zárt. Új-Zéland ráadásul saját műtrágyagyártással bír, így a két szomszédos ország közötti kereskedelem fenntartása esetén mindketten képesek lennének átvészelni a globális technológiai zárlatot.

A harmadik kategóriát az esetleges nagy világjárványok és biológiai vészhelyzetek csoportja alkotta. Nem meglepő módon itt azok az államok szerepeltek a legjobban, amelyek szigorúan ellenőrizhető határokkal, fejlett egészségügyi infrastruktúrával és univerzális ellátórendszerrel rendelkeznek. Bár a skandináv államok, Svájc és Kanada is jól teljesített ezeken a teszteken, a szigeti vagy félszigeti elszigeteltség és a földrajzi távolság miatt a dobogó legfelső fokára ismét Ausztrália és Új-Zéland állhatott fel – tehát mindhárom vizsgált szempontból ez a két ország bizonyosult a legvédettebbnek.

A kutatók ugyanakkor határozottan leszögezték: a modern világban nincs olyan pont, amely hermetikusan elzárkózhatna a globális következmények elől. Még egy olyan önellátó óriás is, mint Ausztrália, rendkívül gyorsan bajba kerülne, ha a nemzetközi kereskedelem összeomlása miatt teljesen elvágnák az import üzemanyagoktól, speciális gyógyszerektől és alkatrészektől. 

Az apokalipszis túlélése tehát végső soron nemcsak a bunkerek mélységén, hanem a katasztrófa utáni nemzetközi együttműködésen és a helyi közösségek alkalmazkodóképességén múlna.

(Borítókép: Planet Observer / Getty Images)