A Molluscum contagiosum vírus apró bőrelváltozásokat okoz az emberben. A kutatók a kórokozó genetikai állományában két, a BC200 génből származó DNS-szekvenciát azonosítottak. Egyik sem tartalmazza a teljes gént, csupán annak bizonyos szakaszait. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a genetikai anyag két különálló esemény során kerülhetett át a vírusba.

A BC200 a legtöbb géntől eltérően nem fehérjét kódol, hanem egy rövid RNS-molekulát hoz létre, amely nagy mennyiségben fordul elő az idegsejtekben. Laboratóriumi kísérletek alapján ez az RNS részt vehet a fehérjetermelés szabályozásában, pontos élettani szerepe azonban még nem ismert.

A gén egy úgynevezett mozgékony genetikai elemből származik. Az ilyen DNS-szakaszokat „ugráló géneknek” is nevezik, mert képesek a genetikai állomány más pontjaira átkerülni. Bizonyos típusaik önmagukról másolatokat készítenek, amelyek új helyekre épülhetnek be, miközben az eredeti szakasz a helyén marad.

A BC200 elődje nagyjából 35–55 millió évvel ezelőtt jelent meg a majmok és az emberszabásúak közös ősében. Körülbelül 40 millió éve a sejtek működésében is szerepet kapott, ám szokatlan módon megőrizte mozgékonyságát.

A folyamatban egy másik mozgékony genetikai elem, a LINE-1 játszhatott kulcsszerepet. Ez képes biztosítani azt a molekuláris gépezetet, amely az RNS-ről DNS-másolatot készít (reverz transzkripció), majd beépíti azt a genomba. A BC200 nem rendelkezik saját, ehhez szükséges gépezettel, ezért a LINE-1 segítségére szorul.

A vírus genetikai állományában azonosított nyomok alátámasztják ezt a magyarázatot, az átkerülés folyamatát azonban a kutatók nem figyelték meg közvetlenül.

Bár a BC200 elsősorban az idegsejtekben aktív, az általa létrehozott RNS kisebb mennyiségben a bőrben is termelődik. A kutatók laboratóriumban tenyésztett emberi sejteket fertőztek meg a vírussal, és azt tapasztalták, hogy fokozódott a gén aktivitása. Ez arra utal, hogy a fertőzés kedvező feltételeket teremthet a genetikai anyag átkerüléséhez.

A kutatócsoport 908 ember genetikai adatait is vizsgálta, és nyolc, a BC200-ból származó beépülést azonosított. 

• Közülük kettő széles körben elterjedt volt a vizsgált népességcsoportokban, ami ősi eredetre utal. 
• Más beépülések viszont rendkívül ritkának bizonyultak: négyet mindössze egy-egy embernél mutattak ki, ami azt jelenti, hogy a genetikai elemek mozgása a közelmúltban is folytatódhatott.

A kutatók más főemlősök genetikai állományát is elemezték, és több száz hasonló beépülést azonosítottak. 

Az eredmények alapján a BC200-ból származó DNS-szakaszok évmilliókon keresztül képesek voltak új helyekre vándorolni.

Egyelőre nem világos, hogy a megszerzett genetikai anyag jelent-e bármilyen előnyt a vírus számára. A kutatók kimutatták, hogy a beépült DNS-szekvenciákról RNS íródik át, amely elméletileg befolyásolhatja a megfertőzött sejtek fehérjetermelését. Ezt a feltételezést azonban további kísérletekkel kell igazolni. 

A tanulmány nem bizonyítja, hogy az emberi eredetű DNS-szakaszok megszerzése veszélyesebbé tette volna a vírust.