Évtizedek óta fürkészik a csillagászok az eget földön kívüli intelligencia után kutatva, ám egy friss kutatás szerint könnyen lehet, hogy eddig egyszerűen rossz frekvencián hallgatóztunk. Egy új, a magasabb rádiófrekvenciákat vizsgáló megközelítés és egy zseniális adatelemzési módszer most új löketet adhat a SETI-kutatások jövőjének, ráadásul kiderült: tudtunkon kívül már eddig is csillagok millióit hallgattuk le.

A földön kívüli intelligencia keresésére fókuszáló SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) -programok eddigi rádiós felméréseinek túlnyomó többsége egy nagyon specifikus, 1,42 és 1,66 GHz közötti frekvenciatartományra összpontosítottak. Ezt a sávot a csillagászok „vízlyuknak” nevezik, mivel a hidrogén és a hidroxil – amelyek egyesülése alkotja a vizet – természetes rádióvonalai között helyezkedik el. A tudósok sokáig logikusnak tartották, hogy egy technológiailag fejlett civilizáció felismeri ezen elemek kozmikus jelentőségét, és ezen a viszonylag „csendes” csatornán próbál meg kommunikálni a világegyetemmel; ez azonban megeshet, még sincs így, mivel mindeddig nem jártunk sikerrel – hívja fel a figyelmet az Eurekalert.

Járulékos csillagfogás

Egy új, a birminghami Nemzeti Csillagászati Találkozón bemutatott kutatás azonban arra világít rá, hogy a magasabb rádiófrekvenciák egy teljesen új, eddig kiaknázatlan utat nyithatnak meg az idegen technológiai nyomok (úgynevezett technoszignatúrák) keresésében. Louisa Mason, a Manchesteri Egyetem PhD-kutatója a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádióinterferométer archív adatait hívta segítségül, hogy elvégezze a teleszkóp történetének legelső SETI-felmérését.

Mason olyan meglévő adatokat elemzett, amelyeket eredetileg teljesen más csillagászati célokra gyűjtöttek. Kutatása során olyan rádiójeleket keresett, amelyek természetes asztrofizikai folyamatok helyett mesterséges, technológiai eredetre utalhatnak. „A SETI-kutatások évtizedeken át a rádióspektrum egy viszonylag kis szeletére koncentráltak. Arra voltunk kíváncsiak, mi történik, ha egy teljesen más tartományban nézünk szét” – magyarázta Mason, hozzátéve, hogy a milliméteres és szubmilliméteres rádiósávok a földön kívüli intelligencia kutatása szempontjából szinte teljesen feltérképezetlenek.

Bár Mason az ALMA úgynevezett 3-as sávjának két kis frekvenciaablakát megvizsgálva egyelőre nem talált technoszignatúra-jelölteket a mindössze 4 archív megfigyelésben, a munka bizonyította: a magas frekvenciás rádiótávcsöveknek igenis helyük van a jövő SETI programjaiban.

A kutatás ráadásul egy másik, talán még ennél is izgalmasabb felfedezést is hozott, rávilágítva egy eddig figyelmen kívül hagyott lehetőségre. Amikor a csillagászok egy teleszkópot egy adott célpontra irányítanak, a műszer látómezejébe rengeteg más, háttérben lévő csillag is bekerül. Ezt a „járulékos csillagfogást” a kutatók eddig hagyományos katalógusok, például a Gaia űrtávcső adatai alapján becsülték meg. Mason azonban a Besancon Galaktikus Modellt hívta segítségül, amely a látómezőben lévő teljes csillagpopulációt képes megbecsülni, beleértve azokat is, amelyek túl távoliak vagy túl halványak ahhoz, hogy a meglévő, megbízható katalógusokban szerepeljenek.

Az eredmények megdöbbentőek lettek. Amikor ezt az új technikát alkalmazták egy korábbi, 1327 megfigyelésből álló SETI-felmérésre, a potenciálisan vizsgált csillagok becsült száma a Gaia által azonosított nagyjából 288 ezerről hirtelen több mint 6,1 millióra ugrott.

Amit eddig nem láttunk

Mason szerint ez a drasztikus ugrás sokkal reálisabb képet ad arról, hogy a galaxis mekkora részét vizsgálták már át valójában technoszignatúrák után kutatva.

„A munka egyik legizgalmasabb része annak felismerése, hogy valójában sokkal több csillagot vizsgáltunk már meg, mint azt eredetileg gondoltuk” – emelte ki a kutató. „Még egy nagyon apró megfigyelés is hatalmas számú és sokféleségű csillagot foglalhat magában, amelyeket talán sosem állt szándékunkban tanulmányozni. A magas frekvenciájú megfigyelések és a galaktikus szimulációk ötvözésével sokkal pontosabban megérthetjük, hogy valójában mit is vizsgáltunk már át, és merre kellene legközelebb keresgélnünk.”

A kutató (aki a tanulmányt Michael Garrett professzorral, valamint Dr. Andrew Siemionnal és Dr. Kelvin Wandiával közösen jegyzi) emellett leszögezte: egyetlen technoszignatúra-jelölt hiánya természetesen nem jelenti azt, hogy nem létezik intelligens élet a világegyetemben. Mindössze arról van szó, hogy ebben a szűk frekvenciatartományban nem találtak megfelelő jelölteket.

A csapat emellett azt reméli, hogy az áttörés arra ösztönzi majd a jövőbeli SETI-programokat, hogy sokkal szélesebb rádióspektrumon „hallgatózzanak”, és a korábbinál okosabban aknázzák ki a már meglévő csillagászati archívumokat.

(Borítókép: Az ALMA rádióinterferométer egyik antennáját mozgatják a chilei Atacama-sivatagban, ahol a 66 antennából álló rendszer a világ egyik legfejlettebb rádiócsillagászati obszervatóriumát alkotja. / Fotó: John Moore / Getty Images)