Évtizedek óta küzd Európa a légszennyezés visszaszorításáért, ám egy új, mesterséges intelligenciával támogatott kutatás arra világít rá, hogy a kontinens levegőminőségét egy egyre növekvő, természetes eredetű teher is fenyegeti. A klímaváltozás, a szárazodó területek és a megváltozó légköri viszonyok következtében a Szaharából származó por immár Észak-Európát is eléri, ami nagyobb problémát jelenthet, mint azt elsőre gondolnánk.

Ha egy fátyolos napon felnézünk Athén, Nápoly vagy Madrid egére, jó eséllyel Afrika egy apró darabkáját látjuk lebegni a levegőben. Bár a gázzabáló belső égésű motorok és a nehézipar visszaszorításával a finomrészecske-szennyezés mértéke fokozatosan csökken a kontinensen, egy 2012 és 2021 közötti időszakot vizsgáló, mesterséges intelligenciára támaszkodó friss tanulmány megkongatta a vészharangot. Az adatok ugyanis egyértelműen bizonyítják: a sivatagi por mennyisége jelentős növekedést mutat, különösen a dél-európai régióban.

Kontinensen átívelő homokviharok

A tanulmány szerint az észak-afrikai Szaharából felkavarodó ásványi por minden korábbinál nagyobb mértékben képes átkelni a Földközi-tenger felett, hogy Európa déli térségeinek légkörébe jusson, köztük Spanyolország, Portugália, Olaszország, a Balkán-félsziget és Görögország fölé. Ráadásul a légköri áramlatok a szaharai aeroszolokat már egészen Észak-Európáig elszállítják. Bár a déli területekhez képest ott még viszonylag csekély a porkoncentráció, a tanulmány rámutat egy aggasztó dinamikára: az északra jutó sivatagi por mennyisége a délivel megegyező ütemben növekszik. A kutatók szerint ez a tendencia a jövőben komoly kihívások elé állíthatja ezeket a régiókat is.

A jelenség időnként kifejezetten drámai vizuális formában is megmutatkozik. 2017. október 16-án például a Brit-szigetek felett az ég szokatlan szépiaárnyalatot öltött, a nap pedig vérvörösen izzott. Ezt a kísérteties optikai hatást az Ophelia exhurrikán okozta, amely hatalmas mennyiségű szaharai ásványi port sodort végig Európa felett, aztán a portugáliai és spanyolországi súlyos erdőtüzek füstjével keveredve borította be az eget.

A növekvő porbeáramlás hátterében több, egymással összefüggő tényező áll. A kutatók szerint a természetes éghajlati ingadozások mellett az ember okozta klímaváltozás is hozzájárul ahhoz, hogy egyes térségek szárazabbá válnak, miközben a megváltozó légköri viszonyok kedveznek a por nagy távolságokra történő elszállításának. Emellett a Szahara peremvidékének elsivatagosodása és a sivatag hosszú távú terjeszkedése is növelheti a légkörbe kerülő ásványi por mennyiségét.

Kaspar Dällenbach, a svájci Paul Scherrer Intézet (PSI) Energia- és Környezettudományi Központjának projektvezetője szerint a jelenlegi tudományos konszenzus arra utal, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás – és az ahhoz köthető felmelegedés – legalábbis hozzájárul a sivatagi por térnyeréséhez, hiszen bizonyos régiókban az egyre aszályosabb körülmények a sivatagok kiterjedéséhez vezetnek. Ehhez adódik hozzá, hogy a megváltozott légköri áramlási mintázatok a Földközi-tenger térségében egyre erősebb szeleket generálnak. Petros Vasilakos, a tanulmány vezető szerzője kiemeli: a port szállító viharok száma ugyan nem nőtt, azonban intenzitásuk a vizsgált évtized alatt jelentősen fokozódott, így egységnyi idő alatt jóval nagyobb tömegű ásványi port mozgatnak meg.

Kémiai ujjlenyomat segíti a követést

A kutatócsoport azért képes ilyen precizitással nyomon követni a porrészecskék útját, mert a sivatagi por egyedi kémiai ujjlenyomattal rendelkezik. A városi építkezésekről származó szálló por a beton és a zúzott kő miatt kiemelkedően magas kalciumtartalmú, míg a közlekedésből származó aeroszolok jelentős része elemi és szerves szenet, valamint fék- és gumikopásból származó fémeket is tartalmaz. Ezzel szemben a sivatagi eredetű részecskék gazdagok alumíniumban – a földkéreg egyik leggyakoribb elemében –, így kémiai analízissel pontosan azonosítható a forrásuk.

A légkörbe kerülő hatalmas porfelhők kapcsán a legfajsúlyosabb kérdés ugyanakkor a közegészségügyi kockázat. A belélegzett finom ásványipor-részecskék mélyen behatolhatnak a tüdőszövetbe, ahol gyulladásos folyamatokat, oxidatív stresszt és sejtkárosodást okozhatnak. Ez a folyamatos terhelés hosszú távon növelheti a kardiovaszkuláris események (például a szívroham), valamint a krónikus légzőszervi megbetegedések és az asztmás tünetek súlyosbodásának kockázatát is.

A Nature folyóiratban publikált tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a por okozta egészségügyi hatások teljes spektrumának feltérképezéséhez még kiterjedt hosszú távú vizsgálatokra van szükség. A kutatók ugyanakkor bíznak abban, hogy a most alkalmazott, gépi tanulásra épülő prediktív modellek a jövőben lehetővé teszik a légszennyezettség valós idejű, rendkívül pontos nyomon követését. Míg a hagyományos meteorológiai modellek gyakran pontatlanul becsülik meg a talajközeli porkoncentrációt, a mesterséges intelligencia több mint száz mérőállomás adataiból tanulva immár képes egy megbízható, egészségügyi szempontból is releváns, egész Európára kiterjedő porszennyezettségi térképet generálni.

(Borítókép: Homokvihar a Szahara sivatag peremén. Fotó: Getty Images)